Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

                Gyalog Münchentől Fertődön át Vitnyédre

 

Érdekes látványban lehetett része azoknak, akik tegnap délután (július 20-án) Fertődön jártak. Mindenki felkapta a fejét, mikor felmálházott szamara és kutyája társaságában érkezett meg Kis Herczegh Judit , a németországi Geltendorfból, München mellől. Hat hete tartó útjuk során elmondása szerint Magyarországon voltak vele a legkedvesebbek az emberek, bár többségében barátsággal fogadták mindenhol. Judit mesélt az útjáról.

 

 

Kép

 
 

 

 

Judittal a fertődi Láma Vendégházban beszélgettem. Hirtelen annyi kérdésem volt hozzá, hogy azt sem tudtam mivel kezdjem, így elkezdett mesélni a hölgy.


- Már régóta terveztem valami hasonlót, most jött el az ideje. Szeretem az állatokat, Pele a husky kutyusom már régóta társam, ő már 11 éves elmúlt. Dudit a csacsi 3 hónapja van velem. Teljesen véletlen, hogy én Judit vagyok, ő pedig Dudit – meséli mosolyogva. A nevét már nem tudnám megváltoztatni, hiszen hallgat rá (ezt gyorsan leteszteltem és valóban hegyezi a fülét és érdeklődik a szamár).

 

Mit szólt a családod, hogy eljöttél?


- Eleinte volt belőle vita, nem nagyon örültek neki, de aztán elfogadták a döntésem. Kint élünk egy kis München melletti faluban, Geltendorfban már csaknem 23 éve és gyakran ingázunk Magyarország és Németország között. Úgy gondoltam, ha már ilyen sokat járunk ezen az útvonalon, akkor egyszer végig megyek rajta így is, mert szeretném megismerni. Egyébként is szükségem volt kicsit a magányra és hogy az állataimmal lehessek. Otthon tördelő és szövegszerkesztőként dolgozom, most lehetővé tette a munkám, hogy hosszabb időre el tudjak jönni.

 

Mentek minden nap, ha esik, ha fúj?


- Egyszer volt csak, hogy nem mentünk, egyébként igen, megyünk és estére állunk csak meg pihenni. 10 óránál előbb szinte sosem indulunk, mindig kipihenjük magunkat.

 

Hogy bírják az állatok? Dudit elég jól fel van málházva, sőt még Pele, a husky is csomagot szállít.


- Ők nagyon jól bírják, azt hiszem én is elég jól. Duditnak valóban sok felszerelést kell cipelnie, de nem tiltakozik. Ezeket a piros csomagokat azért vettem, hogy mosolyra derítsem az embereket, sokkal kedvesebb, mintha feketét vettem volna, bár igazából nem is szeretem a piros színt. Pele csak akkor szállít csomagot, ha nincs túl meleg, egyébként Dudit viszi helyette.

 

Hol alszotok?


- Mikor elindultunk úgy gondoltam sokszor alszunk majd erdőben vagy ahol épp elfáradunk, de ilyen csak két alkalommal volt. Egyébként lovardákban, vendégházakban, de olyan is volt már, hogy családi házba invitáltak és a garázsban kaptunk szállást. Most pedig Ágnes szólított meg Fertődön és ajánlotta fel, hogy aludjak nála, illetve, hogy bemutatná lovának, Larisszának a Duditot, illetve lámája, Bíborka reakciójára is kíváncsi volna. Nagyon jót aludtunk és az állatok is szépen összebarátkoztak egymással erre az éjszakára.

 

Különleges látvány, ahogy sétáltok az út mellett. Hogy viszonyulnak Hozzátok az emberek?


- Mióta eljöttem Németországból egyre barátságosabb emberekkel találkozom. Vannak, akik csak mosolyognak rajtunk, van, aki kedvesen megszólít. Nem gondoltam volna, hogy ennyire lelkesek az emberek. Persze volt olyan is, hogy megjegyzéseket tettek, de ezekkel nem foglalkozom. Meg kellett szoknom az utazás hangulatát, lehet, hogy ez is befolyásol abban, hogy kedvesebbnek érzem az embereket, én is nyitottabb vagyok és már leküzdöttem a kezdeti félelmeim.

 

Bíborka és Larissza szomorúan búcsúzott a vendégektől
Bíborka és Larissza (háttérben) szomorúan búcsúzott a vendégektől

 

Hogy lesz a visszaút? Talán sétáltok hazafele is?


- Nem valószínű. Vitnyéden egy lovardában fogom hagyni Duditot és a családom jön utánam holnap, hogy együtt utazzunk fel Pestre, ahol édesanyám él. Németországba már utánfutóval megyünk vissza.

 

Mindeközben Judit felmálházta a csacsit és a kutyáját és úgy, ahogyan hat hete minden nap, elindultak 10 órakor Fertőendréd irányába és egy rövidebb szakasz megtételével Vitnyédre érjenek.

 2008. július 21. | Fekete Attila

cikk: www.fertopart.hu    - http://www.fertopart.hu/rovataink/erdekessegek,_egyebek/477-gyalog_munchentol_fertodon_at_vitnyedre.html

 

A mappában található képek előnézete Judit nagy gyaloglása

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:-)))

(Testvéred, 2008.09.17 14:29)

MOSOLYGOK, MERT A TESTVÉREM VAGY, ÉS KACAGOK, MERT NEM TEHETSZ ELLENE SEMMIT. :-)))

Le a kalappal!

(Gábor, 2008.07.26 18:33)

Nagy kaland, nagy siker!
Én egy percig sem kételkedtem a project sikerében - ismerem a feleségem... Csak azt sajnáltam, hogy nem volt több időm az együtt vándorláshoz. Két hétvégére azért csatlakoztam a csapathoz, úgyhogy saját bőrömön éreztem az út megpróbáltatásait (előtte persze mindig pár száz kilométer Juditig, GPS-es kétségbeesett keresgélés az erdő közepén, majd esténként bicajjal utánahúzni az autót...). Most az aggódók megnyugodtak – de miben töri most Judit a fejét?
Tegyük fel újra a kalapot!

Elismeres

(Istvan Somody, 2008.07.25 21:10)

Gratulalok Judit teljesitmenyehez nagy tisztelettel, szivem legmelyerol.
Csodalom, hogy amit akart, azt megcsinalta. Oszinte elismeresem!

Unokatesómnak :)

(Sz. István, 2008.07.25 11:26)

De jóóó :)
Én biztos nem csináltam volna meg, de elképzelésként sokszor van bennem hasonló. Viszont annak az lenne a vége, hogy nem lenne kedvem hazajönni :)
És amíg csak az állatokat látod, csalódni sem fogsz! :)
Örülök és gratulálok!

István

:-)

( Szabó Miki, 2008.07.24 16:24)

Szia Judit!

Szívből gratulálok a nem mindennapi teljesítményhez Neked is, Dudit-nak és Pele-nek is!


Mi lesz a Dudit sorsa?

Üdvözlettel:Miki

Gratulálok Juditnak!

(Ani, 2008.07.23 09:39)

Gratulálok Juditnak!!!!!!!!!!!! és remélem lesz módom személyesen is meghallgatni élménybeszámolóját Puszi Hárs Ani

Gratula!

(Csilla, 2008.07.23 09:33)

Nővérkém!

Nagy utat tettél meg, örülök, hogy ilyen vidáman értél haza hozzánk.
Büszke vagyok RÁD, hogy Te ezt is meg tudtad csinálni! Millió puszi neked!

Bp. San Marco u. 70.

(Dobák Lívia, 2008.07.23 08:48)

Gratulálok Juditnak! Néha magam is elvágyom gyalog, csak már nincs állat, így, magam nem megyek! Puszi!