Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


anyak-napi3.jpg 

 

Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak, 
Nem engednek tovább,
Vissza- vissza tartnak!

Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a jót, de a rosszat el ne mind.
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!

S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...

Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza,
Amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az édesanyádnak!

(Ismeretlen szerző)

 

anyak-napi1.jpg

 

 “Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést,

fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet.
Példálózás helyett példát mutatnék.
Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék.
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék.
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot.
Kirándulnék, sárkányt eregetnék,
Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék.
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném.
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat.
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről
és többet a szeretet hatalmáról.”


 (Diane Loomans)

 

mothers-day.jpg

 

Anyámért

Mikor gyorsvonatként rohannak a napok, 

észre sem veszem már a száguldó hónapok 
nyomát, csak egy állomásnál döbbenek rá néha, 
a bennem élő gyermek még futna, szaladna, 
hiszen örök biztonságban tartja anyja karja... 

De ó, istenem, enyésző fiatalság, 
mi nemrég te voltál, anyám, ám hány virág 
kinyílott hány tavaszon, s hányszor hullottak 
színes levelek? Már én is a megpróbáltak 
útját járom, s tudom, őrizni téged nem tudlak... 

Ahogy gyöngyszemként peregnek napok és évek, 
jövök rá, egyszer talán nélküled kell éljek. 
Azt tudom, most e gondolatot nem viselem el, 
míg te vagy, én csak addig vagyok egész lélekkel... 
önzőn kívánom: maradj velem, míg nekem is mennem kell.

 

Jószay Magdolna verse