Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nyaralás egyenlő a hízókúrával?

2008.09.04

Fel a fejjel!

A nyaralás arra való, hogy jól érezze magát az ember, ehhez pedig hozzá tartoznak a gusztusosan tálalt, finom ételek is. A pihenés örömét veheti el, ha utána a mérleg nyelve ijesztő értékekig lendül. A pihenés ideje nem való fogyókúrára, a cél a súly megtartása. Ha két hét leforgása alatt felcsusszan egy-két kiló, azzal semmi probléma nincs, viszonylag gyorsan leadható, három kiló fölösleg viszont már sok, azt jelenti, legközelebb valamit másképp kell csinálni.


Rosszkedvű lett, miután ráállt, és lenézett a mérlegre? Fel a fejjel! Nem szabad engedni, hogy kedvét szegjék a fölös kilók pont akkor, amikor a nyaralás után újult erővel, feltöltődve szeretne nekifogni a hétköznapoknak. Az a kevés fölösleg pillanatok alatt el fog tűnni. Másrészt, a nyár még tart, lesz jövőre is, és szabadságra sem mindig csak nyáron megy az ember. Mit tegyünk, hogy nyaralás után ne a felszedett kilóktól legyen az arcunk kisimultabb, hogy az ünnepi étkezések, éttermi vacsorák év közben se billentsék ki a testsúlyt, s ne legyen minden lakomának böjtje?

 

A hűtés átka

A légkondícinálók korában és kényelmével elveszítjük a nyár egyik nagy előnyét, hogy ilyenkor ingyen és bérmentve izzadhatunk, a szervezet megszabadulhat sok salakanyagtól, méregteleníthetünk, ráadásul a nagy hőségben étvágyunk is megváltozik. Napközben, a strandon vagy városnézés alatt általában csak folyadékra szomjazunk, legszívesebben csak gyümölcsöket ennénk, gyümölcslevet és vizet innánk. De miért is nem tesszük ezt? Valóban fogynánk vele!


Ehelyett bebújunk a hűtött helyiségekbe, és nagyon ügyelünk, nehogy a hónaljban izzadtságfolt keletkezzék. Ez is egy szempont... Nyilván van szebb látvány, mint az átizzadt ruha, de valamit valamiért. Érdemes megtalálni a helyes egyensúlyt, és kihasználni a meleg áldásait is. Az izzadtság kevésbé zavar, ha legalább mások nem veszik észre. Egy félreeső helyen frissítő kendővel időnként letörölhetjük a kiizzadt cseppeket, és tikkasztó melegben hordjunk olyan ruhát, például fehéret vagy világosat, amin a nedvesség kevésbé látszik meg.


Nappal engedelmeskedjünk a megcsappant étvágynak, és a szokásos adag ebéd helyett együnk kevesebbet: főleg gyümölcsöt, zöldséget, salátát, joghurtot, joghurtitalt vagy kefirt, és igyunk, amennyi jól esik. Nappal csak a hűsítő édességekkel, jegeskávéval, fagyival, és a sörrel kell óvatosan bánni. Naponta elég egy ínyencség. A fagyi, sütemény helyett inkább a kedvenc gyümölcsünkből szerezzük be napi édesíz-adagunkat.
A hibát ott szoktuk elkövetni, hogy este, mikor a levegő is lehűl, bepótoljuk a napközben elmaradt étkezéseket. Különösen, ha mediterrán helyen nyaralunk, ahol este hat-hét előtt nem vacsorázik senki. Ilyenkor érdemes tudatosan kicsit korábban enni, mint a helyiek, mintegy igazodva az otthoni menetrendhez is. Még helyet is könnyebben kapunk az étteremben.

 

Étteremben miből mennyit?

Ki ne sajnálná otthagyni a finomságokat a reggeli svédasztalon, a déli büfében, a nagy gonddal kiválasztott ételeket a vacsoratányéron? Íme néhány ötlet, ami segít megtartani a hétköznapok önfegyelmét, és segít ellenállni a kísértésnek: A svédasztalos étkezések esküvők, fogadások, szállodai reggelik alkalmával sokszor problémát jelentenek, hiszen annyi finomság kívánkozik a tányérra, és olyan nehéz dönteni. Viszont ha mindenből csak picit vennénk is, már pukkadásig ennénk magunkat.


Szállodában érdemes arra gondolni, hogy másnap pont ugyanezek az ínyencségek lesznek kirakva, így jobban ellen lehet állni a habzsolásnak. Mi több, néhány nap múlva már unalmas lesz, érdemes akkorra is tartogatni valami megkóstolni valót. A büféasztalról érdemes a legkisebb tányért elvenni, és azt telerakni. Evőeszközből is jobb a kisebb villa, kisebb kanál. A másik sikeres kilóspórolós taktika, hogy mielőtt bármit a tányérunkra tennénk, módszeresen feltérképezzük a büféasztalokat. Kiválasztunk kettő, legfeljebb három ételt, amit aznap feltétlen szeretnénk megkóstolni. Utána fogjuk a tányért, és lehetőleg hízás szempontjából kevésbé veszélyes, ám helyigényes salátával rakjuk tele, majd a tetejébe tegyünk egy keveset a kiválasztott étkekből.


Ha nincs választási lehetőség, és nem ínyünkre való a szálláshoz megrendelt étkezés, a reggelit akkor se hagyjuk ki. Egy-egy falat jó megelőzése a délelőtti nassolásnak. Ha a vacsora és ebéd nem az egészséges konyha szabályai szerint készül, túl lisztes és zsíros, vagy nem teljes értékű, az óhatatlanul jelentkező hiányérzetet hajlamosak vagyunk sok evéssel kompenzálni. Tudat alatt minden pótevéssel, nassolással vitaminokat és nyomelemeket akarunk pótolni. Ha ezen kapjuk magunkat, élelmiszerboltban vett zöldséggel, gyümölccsel egészítsük ki a napi étkezést, illetve segíthet egy rostos multivitamin-ital, netán tabletta.


Ha étteremben eszünk, főékezésnél az előétel akár helyettesítheti is a főfogást. A húsételeknél a szaftosakból vegyünk kevesebbet. Ha van hal, érdemes abból is választani. A köret elhagyható vagy salátával, zöldséggel helyettesíthető. Lehetőleg válasszunk a sült krumplinál valami fantáziadúsabbat.
Ne maradjon le a desszert sem, de a legjobb gyümölccsel kombinálni, ami üdít, helyet foglal a gyomrunkban, csökkenti az édesség utáni étvágyat.

 

A fele pont elég!

Hogy mit együnk ebédre vagy vacsorára? Külföldön érdemes tervet készíteni, milyen helyi specialitásokat szeretnénk megkóstolni. Minden nap megkóstolhatunk egyet. Az alkalmas étterem, büfé vagy árus felkutatása kellemes időtöltés, és célirányosan keresve kevésbé esünk abba a hibába, hogy a bőség zavarának engedve túl sok mindent eszünk. Ha többen kerekedünk föl, érdemes különböző ételeket rendelni, így kisebb falatokkal több mindent megkóstolni. Gazdaságos megoldás ketten egy menüt rendelni, vagy mindent megfelezni. Az adag rendszerint olyan bőséges, hogy mindennek a fele pont elegendő.

A nagyobb termetűek és nagyétkűek is felezhetnek útitársuk érdekében, legfeljebb ők még rendelnek egy előételt, levest vagy desszertet, amiből kóstolót adhatnak a másiknak. Az étteremben nyugodtan kérhetünk egy porcióhoz két terítéket. Sokszor eleve két tányérra tálalva hozzák ki az ételt. Egy idő után csodálkozni fog, hogy mások hogyan tudnak megenni egy teljes adagot. A többség egyébként sehogy, a maradékot a pincér viszi el, és kárba vész.

Amire érdemes rászokni!

A szabadság ideje alatt végre rászokhatunk olyan egészséges dolgokra is, amire a hétköznapi kapkodásban kevésbé van időnk. Ilyen a hosszas, az étel ízét kiélvező rágás. A szép kilátású éttermi teraszon szerzett gyakorlat lassan beleivódhat a napi gyakorlatba. Néha tegye le a kezéből az evőeszközöket. Törölje meg a száját, kortyoljon egy keveset italából. A kellemes társalgás, nézelődés, a környezet érdekességeinek, látnivalóinak felfedezése és megbeszélése pont megfelelően lassítja az evést. Otthon is fontos a közös evés, szervezheti majd úgy a vacsorákat, hogy egyet-egyet barátokkal, látogatókkal költenek el. Az asztalra tett mécses, a meleg fényű gyertyaláng szintén békét, meghittséget áraszt a nyugodt evéshez.


Egyes éttermek nem restek egyetlen nyers répát úgy felcicomázni a tányéron, hogy összefut a nyál az ember szájában. Érdemes ellesni az ízléses tálalás trükkjeit, és mindig adja meg a módját az étkezésnek otthon is. Egy-egy jól megválasztott szalvéta, egyetlen pici levél petrezselyem vagy a tányér szélére szórt fűszer sokat dob a látványon.

 

Még a húsevők is átnevelhetők!

Az étkezési reformok sokszor rajtunk vagy családtagjaink szokásain buknak el. A megszokott nehéz húsételek, finomságok, a nagymamák ételei nem könnyen hagyhatók el. Nem is kell ehhez görcsösen ragaszkodni. A hagyományos ételeknek is megvan a maguk helye a családi ünnepekkor, hétvégén, egy-egy alkalommal. A változást csak fokozatosan szabad és érdemes megvalósítani. Időről időre ki lehet próbálni egy-egy újdonságot. A változatosság szakácskönyvekből kockázatos lehet, de a barátok, barátnők összefoghatnak. A vendégségben megkóstolt és bevált ételeket hamarabb meghonosíthatjuk otthon is.


Az igazi "húsevőket" ne kényszerítsük "madártápra és abrakra", inkább kínáljuk fel nekik, hogy gusztusos újdonságokból is választhassanak a megszokott ételek mellett. Az új ízeket csak lassan és fokozatosan szeretjük meg, felnőttként is pontosan úgy, ahogy a gyerekek. Egyébként pont szabadság idején és külföldön az ember vállalkozószelleműbb. A mediterrán konyha salátáihoz hasonló étkeket a konyhaasztalra varázsolva talán a jó emlékek is ráveszik az embert a zöldségesebb étkezésre.


A zöldségételek ne legyenek pépesek, szétfőttek, ragadósak. A ropogósságukat megőrzött csak enyhén párolt, és nem teljesen puhára főzött zöldségek köretként, salátában nagyobb sikert aratnak. Az emberek általában szeretik, ha felismerhető, amit esznek.
A fűszereket bátrabban használhatjuk. A zöldségek íze nem olyan markáns, fűszeres, mint a húsételeké, de ezen lehet segíteni. A húsételekben megkedvelt fűszerek közül jó néhány a zöldségek ízesítésében is kiválóan alkalmazható. A majoranna, bazsalikom, oregáno, fokhagyma, kakukkfű, tárkony és reszelt zeller erőteljes, telt ízt adnak a zöldségeknek, és meghódítják az újdonsült zöldségevőket.

 

 szerző: Máriáss Mária